Dr Béres András

„Ez /az út/ nem azoké, akik ... csupán a gazdagság és hírnév nyújtotta élvezeteket keresik. Azoké inkább, akik vállalják a kockázatokat, akik cselekszenek, akik létrehoznak valamit - néhányukat ünnepelték, többségük azonban mások elől elrejtve végzi munkáját… Ezek a nők és férfiak szüntelenül küzdöttek, áldozatot hoztak és dolgoztak, amíg kezük kérgessé nem vált, hogy nekünk jobb életünk lehessen.”

„ Amikor most elgondoljuk a ránk váró utat, alázatos tisztelettel emlékezünk meg azokról /akik szolgálatot teljesítenek/... Van mondandójuk számunkra, ahogy /a hősök/ suttogása is áthallik a korokon...

a szolgálat lelkületét testesítik meg: a készséget arra, hogy értelmet találjanak valamiben, ami hatalmasabb náluk...”

"A kihívások talán újak, és talán újak az eszközök is, amelyekkel megválaszoljuk őket, ám azok az értékek, amelyeken sikerünk múlik - az őszinteség és a kemény munka, a bátorság és a tisztesség, a tolerancia és a kiváncsiság, a lojalitás és a hazafiság -, ezek a dolgok régiek. Ezek a dolgok igazak. Történelmünk folyamán ezek jelentették a fejlődés csendes motorját.

Az elvárás az tehát, hogy ezekhez a régi igazságokhoz térjünk vissza. A felelősség új korszakára van most szükség..."

"... kötelességeink vannak magunkkal, nemzetünkkel és az egész világgal szemben; kötelességek, amelyeket nem lehangolva kell elfogadnunk, hanem inkább örömmel megragadnunk, biztosnak lévén a tudatban hogy semmi sem annyira kielégítő a léleknek, annyira meghatározó alakítója jellemünknek mint beleadni mindenünket egy nehéz feladat elvégzésébe.” B.O.

"A te házadba egyenruha nélkül is beléphetek anélkül, hogy a Koránból bármit is elhadarjak, vagy megtagadjak bármit is belső világomból.
Ha veled vagyok, nem kell mentegetőznöm, védekeznem, nem kell semmit sem igazolnom. Felülemelkedve esetlen szavaimon, olyan érveléseimen, amelyekkel magamat csapom be, te énbennem mindig csak az embert látod, tiszteled bennem a meggyőződések, szokások és a személyes barátság hordozóját.

Ha más vagyok, mint te, ezzel ahelyett, hogy lealacsonyítanálak, felmagasztallak.
Én, úgy, mint mindenki más, szükségét érzem, hogy elismerjenek.
...Hálás vagyok neked, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok.
...Szükségét érzem, hogy visszaemlékezhessem arra a kis /kávézóra/ ,ahol együtt voltunk, és felidézhessem annak a naphoz hasonló békének mosolyát."

Antoine de Saint-Exupéry

Dr Béres András

2008. október 20., hétfő

részletekhez kattintson

Steve Jobs 1955-2011

...hogy mesélők járjanak a kórházba a beteg gyerekekhez:

Magamról

Blogarchívum

ami miatt ennek az oldalnak a háttere fekete lett

web kamera:

Friss Hírek a Tudományból:

segíteni a szegény országoknak:

a változásért:

katolikus:

református:

ELŐKÉSZÜLETBEN