2008. szeptember 17., szerda

A virágárusnál
A nő egy utcában járt, amikor jobb oldalon megpillantott egy virágüzletet. Belépve a kis üzletbe, hirtelen elfogta a félelem; az üzlet túláradt a friss virágoktól, de maga a Jóisten állt a pult mögött.

"Kérhetsz bármit, amit csak akarsz, " mondta az Isten. "Szeretnék boldog lenni. Szeretnék békét, hogy legyen pénzem, és hogy megértsenek. Szeretnék a mennyországba jutni amikor meghalok. És szeretném, hogy mindezt a barátaim is megkapják."

Az Isten megfordult, és levett egyet a háta mögött található cserepes virágok közül; majd visszafordult, és odaadta a nőnek. "Tessék." , mondta neki az Úr.
(Paulo Coelho szövegének átdolgozásával)

2008. szeptember 16., kedd

FELTÉTELLEL - FELTÉTEL NÉLKÜL

A szeretet mindig feltétel nélküli.
Minden, vagy semmi; van, vagy nincs; 0, vagy 1.
Ha egyszer valóban kialakult, akkor örökké megmarad, és feltétel nélküli, állandó.

A szeretet azonban szabadon választhat, hogy miben akar testet ölteni: barátságban, vagy párkapcsolatban... ... amik már a szeretet külön műfajai. A műfajok már szigorú feltételekhez kötöttek. Nem minden fér bele egy barátságba; nem minden fér bele egy párkapcsolatba. Ha a feltételek nem teljesülnek, akkor a barátság, vagy a párkapcsolat megszűnik; nem a szeretet szűnik meg, hanem a barátság, vagy a párkapcsolat.

A szeretet mindig feltétel nélkül megmarad; a kifejezési formája feltételekhez kötött.

FILOZÓFIA

A halálos ágyán nem sopánkodik, nem ragaszkodik görcsösen az élethez, nem akarja megtartani - hanem azon igyekszik, hogy minél pontosabban kifejezze az élet iránt érzett mélységes csodálatát...




A halálos ágyán igyekszik befejezni, lediktálni írónőjének élete könyvét, hogy minél pontosabb mondatokban fejezze ki az élet iránt érzett végtelen csodálatát; ő
Marcel Proust.


De hogy volt erre képes? Hogy lehet így meghalni?

Egyrészt, már túl volt halálon - már átélte korábban... amikor nem színlelt, hanem őszinte, teljes nyugalommal tud beszélni beszél régi szerelmének arról, hogy már nem szerelmes belé: az a férfi, aki már átélte a halált.


Másrészt, megtalálta magában az örökkévalót. Egy nap, amikor a legkiábrándultabb volt az irodalomból, és kételkedett saját képességeiben, egy teássüteményt megízlelve, belül úgy érezte, teljesen visszakerült egy korábbi élethelyzetbe - amit pedig már régen elfelejtett... Több, ehhez hasonló élmény alapján rájött, hogy akármilyen öröm is érte eddig az életben, mindig volt egy olyan örök rész minden eddigi változatos örömeinek legmélyén, ami kívül állt az időn... tehát, hogy az a részünk, ahonnan a legbenső örömünk ered, örökkévaló.


* Szkepticizmus
Semminek a létezésében nem lehetünk egészen bizonyosak, semmiről nem lehet eldönteni, hogy van-e, nincs-e, illúzió-e, vagy sem - kivéve a szeretetet.
Mint összetört tetőcserepek tornádója, úgy pereg és alakul át körülöttünk minden; és ebben a viharban semminek a valóságában nem lehetünk egészen biztosak, kivéve lényünk állandó belsejét.


* Hit


Mindenkinek van egy középpontja, ami Őbenne állandó; és minden ember középpontjának közös gyökere van; minden középpont legmélyén ugyanaz a közös valóság van: Itt az Isten.


Mint egy bolygó felszínén a sejtek, melyeknek sejtmagján át belülről a felszínre tör ugyanaz a felszín alatti fényesség.


* Szeretet

Ez a legmélyebb rész a Szeretet.

Proust avval tölti idejét, hogy újra és újra végignézi, lencse alá veszi azoknak a képét, akik körülveszik őt... Könyvének tárgya: az emberek, akik közvetlenül körülötte vannak. Miután megtalálta magában az örökkévalót, már olyan szempontból tudott tekinteni az emberekre, ahonnan teljes egészében, azaz a szeretet látásával tudta őket nézni...