City of Angels
2011. május 14., szombat
2011. május 9., hétfő
"Áldozat egy áldozatért"
Bill McRaven 2008 óta a Különleges Műveletek Parancsnokságának vezetője.
McRaven... 2010-ben ...a Times szerint felkeresett a kelet-afganisztáni Paktiában egy családot, amelynek öt tagját egy téves rajtaütésben amerikaiak ölték meg. "Én vagyok a parancsnoka azoknak a katonáknak, akik megölték a szeretteiket. Azért jöttem el ma, hogy kifejezzem együttérzésemet. És azért is jöttem, hogy a bocsánatukért esedezzem ezekért a szörnyű tragédiákért" - mondta a Times szerint.
Még két birkát is vittek, hogy felajánlják áldozatnak, ami a pastu szokások szerint egy mód arra, hogy valakinek a bocsánatát kérjük.
"Uram, ön és én nagyon különbözőek vagyunk" - mondta McRaven a családfőnek. Ön egy családos ember sok gyerekkel és sok baráttal. Én egy katona vagyok... De van bennünk valami közös. Ugyanaz az istenünk" - mondta McRaven, aki állítólag sokat beszélgetett arról egykori munkatársaival, valójában ki is az ellenség Afganisztánban, kit keresnek, milyen emberek nyomára szeretnének bukkanni.
...
Bill McRaven annak a csapatnak a főnöke, amelyik becserkészte Oszama bin Ladent
McRavent az amerikai Washington Post a legtapasztaltabb terroristavadászok egyikének nevezi, aki - bár már 55 éves - néha még maga is elkíséri az elitkatonákat egy-egy bevetésre.
2008 óta a Különleges Műveletek Parancsnokságának vezetője
Az embervadászatok - amelyek az afganisztáni háború fontos részét alkotják - ... kivívták az afgán kormány nemtetszését: szerintük ugyanis a célpontokat sokszor eltévesztik az amerikaiak, és sok ártatlan ember is meghal
---
2011.05.01.-én egy, az Amerikaiak Béke Nobel díjas Elnöke által vezetett akcióban egy különleges katonai alakulat megölte az évszázad egyik legrettegettebb terroristáját.
Egészen biztos, hogy lett volna jobb megoldás.
Lehetett volna másképp.
Lehetett volna másképp.
Az erőszakot nem lehet erőszakkal legyőzni.
Reggel az Úrral
Hiszem, a vágy - ami éltet - az ég után,
az, ami éjem elűzi: reménysugár.
Jelened élve kitárul a láthatár.
Suhanok. Érzem, a fényed a létbe zár.
Szabad az út, és a cél ugye végtelen?
Nevet a könny, ha Terád figyel éberen.
Tenyereden veled elpihen életem.
Bele van írva örökre az én nevem.
Róma 2005. január 13. Fábry Kornél
2011. április 29., péntek
2011. április 25., hétfő
Akkor egy gazdag ember így szólt:
Beszélj nekünk az Adományról.
És ő így válaszolt:
adtok, de igen keveset, amikor azt adjátok
amit birtokoltok.
Csak amikor magatokból adtok,
akkor adtok igazán.
(...)
Vannak, akik keveset adnak a feleslegükből -
és azért adják, hogy elismerést nyerjenek,
és ez a titkos vágy tönkreteszi
az adományukat.
És vannak akik keveset adnak de azt
teljesen odaadják.
Ők azok akik hisznek a létezésben és
az élet nagylelkűségében, és az ő forrásaik sosem
üresek.
Vannak akik boldogan adnak és ez
a boldogság a jutalmuk.
És vannak akik fájdalomban adnak és ez
a fájdalom a keresztségük.
És vannak akik adnak és nem ismernek
fájdalmat ebben a mozdulatban és nem keresnek
boldogságot benne vagy a tudatot hogy erényesek;
adnak, mint ahogy a mirtusz ontja az
illatát a terében a völgynek, ott.
Az Isten az ilyen lények kezein keresztül beszél és,
a szemük mögött, mosolyog a földre.
(...)
Gyakran mondjátok: "adok majd, de
csak azoknak akik méltók rá."
Sem a fák a kerteitekben, sem a csordák
a legelőkön nem beszélnek így.
Adnak amit az élet ad nekik mert
megtartani annyit jelent mint elpusztulni.
Az, aki méltó volt hogy megkapja a folyamát
a napjainak és az éjszakáinak méltó ará hogy
megkapjon minden mást tőletek.
És aki méltó arra hogy igyon az élet óceánjából az
méltó rá hogy megtöltse poharát a kis
forrásotokból.
in:
Khalil Gibran
A Próféta.
Beszélj nekünk az Adományról.
És ő így válaszolt:
adtok, de igen keveset, amikor azt adjátok
amit birtokoltok.
Csak amikor magatokból adtok,
akkor adtok igazán.
(...)
Vannak, akik keveset adnak a feleslegükből -
és azért adják, hogy elismerést nyerjenek,
és ez a titkos vágy tönkreteszi
az adományukat.
És vannak akik keveset adnak de azt
teljesen odaadják.
Ők azok akik hisznek a létezésben és
az élet nagylelkűségében, és az ő forrásaik sosem
üresek.
Vannak akik boldogan adnak és ez
a boldogság a jutalmuk.
És vannak akik fájdalomban adnak és ez
a fájdalom a keresztségük.
És vannak akik adnak és nem ismernek
fájdalmat ebben a mozdulatban és nem keresnek
boldogságot benne vagy a tudatot hogy erényesek;
adnak, mint ahogy a mirtusz ontja az
illatát a terében a völgynek, ott.
Az Isten az ilyen lények kezein keresztül beszél és,
a szemük mögött, mosolyog a földre.
(...)
Gyakran mondjátok: "adok majd, de
csak azoknak akik méltók rá."
Sem a fák a kerteitekben, sem a csordák
a legelőkön nem beszélnek így.
Adnak amit az élet ad nekik mert
megtartani annyit jelent mint elpusztulni.
Az, aki méltó volt hogy megkapja a folyamát
a napjainak és az éjszakáinak méltó ará hogy
megkapjon minden mást tőletek.
És aki méltó arra hogy igyon az élet óceánjából az
méltó rá hogy megtöltse poharát a kis
forrásotokból.
in:
Khalil Gibran
A Próféta.
2011. március 19., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
