2011. május 9., hétfő
Bill McRaven 2008 óta a Különleges Műveletek Parancsnokságának vezetője.
McRaven... 2010-ben ...a Times szerint felkeresett a kelet-afganisztáni Paktiában egy családot, amelynek öt tagját egy téves rajtaütésben amerikaiak ölték meg. "Én vagyok a parancsnoka azoknak a katonáknak, akik megölték a szeretteiket. Azért jöttem el ma, hogy kifejezzem együttérzésemet. És azért is jöttem, hogy a bocsánatukért esedezzem ezekért a szörnyű tragédiákért" - mondta a Times szerint.
Még két birkát is vittek, hogy felajánlják áldozatnak, ami a pastu szokások szerint egy mód arra, hogy valakinek a bocsánatát kérjük.
"Uram, ön és én nagyon különbözőek vagyunk" - mondta McRaven a családfőnek. Ön egy családos ember sok gyerekkel és sok baráttal. Én egy katona vagyok... De van bennünk valami közös. Ugyanaz az istenünk" - mondta McRaven, aki állítólag sokat beszélgetett arról egykori munkatársaival, valójában ki is az ellenség Afganisztánban, kit keresnek, milyen emberek nyomára szeretnének bukkanni.
...
Bill McRaven annak a csapatnak a főnöke, amelyik becserkészte Oszama bin Ladent
McRavent az amerikai Washington Post a legtapasztaltabb terroristavadászok egyikének nevezi, aki - bár már 55 éves - néha még maga is elkíséri az elitkatonákat egy-egy bevetésre.
2008 óta a Különleges Műveletek Parancsnokságának vezetője
Az embervadászatok - amelyek az afganisztáni háború fontos részét alkotják - ... kivívták az afgán kormány nemtetszését: szerintük ugyanis a célpontokat sokszor eltévesztik az amerikaiak, és sok ártatlan ember is meghal
---
2011.05.01.-én egy, az Amerikaiak Béke Nobel díjas Elnöke által vezetett akcióban egy különleges katonai alakulat megölte az évszázad egyik legrettegettebb terroristáját.
Lehetett volna másképp.
Reggel az Úrral
Hiszem, a vágy - ami éltet - az ég után,
az, ami éjem elűzi: reménysugár.
Jelened élve kitárul a láthatár.
Suhanok. Érzem, a fényed a létbe zár.
Szabad az út, és a cél ugye végtelen?
Nevet a könny, ha Terád figyel éberen.
Tenyereden veled elpihen életem.
Bele van írva örökre az én nevem.
Róma 2005. január 13. Fábry Kornél
2011. április 29., péntek
2011. április 25., hétfő
Beszélj nekünk az Adományról.
És ő így válaszolt:
adtok, de igen keveset, amikor azt adjátok
amit birtokoltok.
Csak amikor magatokból adtok,
akkor adtok igazán.
(...)
Vannak, akik keveset adnak a feleslegükből -
és azért adják, hogy elismerést nyerjenek,
és ez a titkos vágy tönkreteszi
az adományukat.
És vannak akik keveset adnak de azt
teljesen odaadják.
Ők azok akik hisznek a létezésben és
az élet nagylelkűségében, és az ő forrásaik sosem
üresek.
Vannak akik boldogan adnak és ez
a boldogság a jutalmuk.
És vannak akik fájdalomban adnak és ez
a fájdalom a keresztségük.
És vannak akik adnak és nem ismernek
fájdalmat ebben a mozdulatban és nem keresnek
boldogságot benne vagy a tudatot hogy erényesek;
adnak, mint ahogy a mirtusz ontja az
illatát a terében a völgynek, ott.
Az Isten az ilyen lények kezein keresztül beszél és,
a szemük mögött, mosolyog a földre.
(...)
Gyakran mondjátok: "adok majd, de
csak azoknak akik méltók rá."
Sem a fák a kerteitekben, sem a csordák
a legelőkön nem beszélnek így.
Adnak amit az élet ad nekik mert
megtartani annyit jelent mint elpusztulni.
Az, aki méltó volt hogy megkapja a folyamát
a napjainak és az éjszakáinak méltó ará hogy
megkapjon minden mást tőletek.
És aki méltó arra hogy igyon az élet óceánjából az
méltó rá hogy megtöltse poharát a kis
forrásotokból.
in:
Khalil Gibran
A Próféta.
2011. március 19., szombat
2011. március 2., szerda
Hála Rivière-nek, ezerötszáz kilométeren át a postavonal szolgálata mindennél előbbrevaló volt.
- Ezek az emberek boldogok – mondta néha -, szeretik, amit csinálnak, és azért szeretik, mert én kemény vagyok.
Talán szenvedést okozott, de hatalmas örömöket is szerzett embereinek. „Bele kell őket hajtani az erős életbe – gondolta -; szenvedésekkel és örömökkel jár, de csak ez ér valamit.”
(…)
„Legbátrabb emberem. Amit azon az estén véghezvitt: nagyon szép, de megmentem a félelemtől…”
Azután, mint a gyöngeség egy kísértése, az jutott eszébe:
„Ahhoz, hogy szeressenek, elég, ha szánakozunk. Én soha nem szánakozom, vagy ha igen: eltitkolom. Igaz, én is szeretném, ha barátság, emberi kedvesség venne körül. Az orvos megtalálja mindezt mestersége kapcsán. De én az eseményeket szolgálom. És kovácsolnom kell az embereket erre a szolgálatra. Este, irodámban, az úti jelentések fölött mennyire érzem ezt a sötét törvényt! Ha elhagyom magam, ha útjukra hagyom a jól elrendezett eseményeket, akkor születnek titokzatosan a kellemetlenségek. Mintha egyedül az én akaratom akadályozná meg, hogy egy gép útközben összetörjön, vagy hogy a vihar késleltesse a postát. Néha meglepődöm: mekkora hatalmam van!”
Tovább gondolkodik.
„Ez talán világos is. Ilyen a kertész örök küzdelme a pázsiton. A puszta keze súlya visszanyomja a földbe, amit az állandóan sarjaszt: a vadon növényzetet.”
A pilótára gondol.
„Megmentem a félelemtől. Nem őt ostoroztam, hanem rajta át azt a húzódozást, amely megbénítja az embert az ismeretlen előtt. Ha meghallgatom, ha sajnálom, ha komolyan veszem a kalandját, azt hiszi, titokzatos vidékről tért vissza, és az ember csak a titoktól fél. Kell, hogy legyenek, akik leszállnak ebbe a sötét kútba, és ha visszajönnek, elmondják: semmi különössel nem találkoztak.”
Antoine de Saint-Exupéry Éjszakai repülés
2010. augusztus 24., kedd
"Márai Sándor egy rövid gondolata a hazáról így szól: hazaszeretetre nem lehet senkit tanítani, egyszerűen „őrült az, aki önmagát tagadja”! ... A múlthoz úgy van közünk, hogy bennünk folytatódik. A részünk: lelkünk, gondolataink, mozdulataink, szokásaink része mindaz, ami történt velünk. Ezek vagyunk mi."
A Magyar Köztársaság Elnöke, 2010.
