
rezidensek 2009-es tüntetése a fővárosi Bazilikánál origo.hu
"Sok minden van ami lehetetlennek tűnik -addig amíg el nem végezzük"N.M.
2011.05.01.-én egy, az Amerikaiak Béke Nobel díjas Elnöke által vezetett akcióban egy különleges katonai alakulat megölte az évszázad egyik legrettegettebb terroristáját.
Reggel az Úrral
Hiszem, a vágy - ami éltet - az ég után,
az, ami éjem elűzi: reménysugár.
Jelened élve kitárul a láthatár.
Suhanok. Érzem, a fényed a létbe zár.
Szabad az út, és a cél ugye végtelen?
Nevet a könny, ha Terád figyel éberen.
Tenyereden veled elpihen életem.
Bele van írva örökre az én nevem.
Róma 2005. január 13. Fábry Kornél
Hála Rivière-nek, ezerötszáz kilométeren át a postavonal szolgálata mindennél előbbrevaló volt.
- Ezek az emberek boldogok – mondta néha -, szeretik, amit csinálnak, és azért szeretik, mert én kemény vagyok.
Talán szenvedést okozott, de hatalmas örömöket is szerzett embereinek. „Bele kell őket hajtani az erős életbe – gondolta -; szenvedésekkel és örömökkel jár, de csak ez ér valamit.”
(…)
„Legbátrabb emberem. Amit azon az estén véghezvitt: nagyon szép, de megmentem a félelemtől…”
Azután, mint a gyöngeség egy kísértése, az jutott eszébe:
„Ahhoz, hogy szeressenek, elég, ha szánakozunk. Én soha nem szánakozom, vagy ha igen: eltitkolom. Igaz, én is szeretném, ha barátság, emberi kedvesség venne körül. Az orvos megtalálja mindezt mestersége kapcsán. De én az eseményeket szolgálom. És kovácsolnom kell az embereket erre a szolgálatra. Este, irodámban, az úti jelentések fölött mennyire érzem ezt a sötét törvényt! Ha elhagyom magam, ha útjukra hagyom a jól elrendezett eseményeket, akkor születnek titokzatosan a kellemetlenségek. Mintha egyedül az én akaratom akadályozná meg, hogy egy gép útközben összetörjön, vagy hogy a vihar késleltesse a postát. Néha meglepődöm: mekkora hatalmam van!”
Tovább gondolkodik.
„Ez talán világos is. Ilyen a kertész örök küzdelme a pázsiton. A puszta keze súlya visszanyomja a földbe, amit az állandóan sarjaszt: a vadon növényzetet.”
A pilótára gondol.
„Megmentem a félelemtől. Nem őt ostoroztam, hanem rajta át azt a húzódozást, amely megbénítja az embert az ismeretlen előtt. Ha meghallgatom, ha sajnálom, ha komolyan veszem a kalandját, azt hiszi, titokzatos vidékről tért vissza, és az ember csak a titoktól fél. Kell, hogy legyenek, akik leszállnak ebbe a sötét kútba, és ha visszajönnek, elmondják: semmi különössel nem találkoztak.”
Antoine de Saint-Exupéry Éjszakai repülés
"... Ez a dal azt mondja, hogy nem számít, ki vagy. Nem számít, hova mész az életben. Egyszer eljön majd az a pont, amikor szükséged lesz valakire. Hogy melléd álljon." Roger Ridley, utcai zenész.
„Ez /az út/ nem azoké, akik ... csupán a gazdagság és hírnév nyújtotta élvezeteket keresik. Azoké inkább, akik vállalják a kockázatokat, akik cselekszenek, akik létrehoznak valamit - néhányukat ünnepelték, többségük azonban mások elől elrejtve végzi munkáját… Ezek a nők és férfiak szüntelenül küzdöttek, áldozatot hoztak és dolgoztak, amíg kezük kérgessé nem vált, hogy nekünk jobb életünk lehessen.”
„ Amikor most elgondoljuk a ránk váró utat, alázatos tisztelettel emlékezünk meg azokról /akik szolgálatot teljesítenek/... Van mondandójuk számunkra, ahogy /a hősök/ suttogása is áthallik a korokon...
a szolgálat lelkületét testesítik meg: a készséget arra, hogy értelmet találjanak valamiben, ami hatalmasabb náluk...”
"A kihívások talán újak, és talán újak az eszközök is, amelyekkel megválaszoljuk őket, ám azok az értékek, amelyeken sikerünk múlik - az őszinteség és a kemény munka, a bátorság és a tisztesség, a tolerancia és a kiváncsiság, a lojalitás és a hazafiság -, ezek a dolgok régiek. Ezek a dolgok igazak. Történelmünk folyamán ezek jelentették a fejlődés csendes motorját.
Az elvárás az tehát, hogy ezekhez a régi igazságokhoz térjünk vissza. A felelősség új korszakára van most szükség..."
"... kötelességeink vannak magunkkal, nemzetünkkel és az egész világgal szemben; kötelességek, amelyeket nem lehangolva kell elfogadnunk, hanem inkább örömmel megragadnunk, biztosnak lévén a tudatban hogy semmi sem annyira kielégítő a léleknek, annyira meghatározó alakítója jellemünknek mint beleadni mindenünket egy nehéz feladat elvégzésébe.” B.O.
Eckhart mester